© 2005-2026 BISERICI.org
© 2005-2026 BISERICI.org
Timp stanga: 0.03s...
Az igazi barátság olyan mint...[2011-10-25][Maghiară]A négy vak esete jutott eszembe ma, akiktől megkérdezték, hogy milyen az elefánt? Az első odament és megfogta az ormányát, majd levonta a következtetést: az elefánt olyan, mint a kígyó…, a második az oldalának ment neki, válasza így hangzott: az elefánt olyan mint egy fal. A harmadik az állat bojtos farkát kapta el, levonva a végkövetkeztetést: az elefánt olyan, mint egy ostor… az utolsó az elefánt oszlopos lábát ölelve mondta: az elefánt olyan, mint egy oszlop… Melyiknek volt igaza?Lehet, hogy nem egészen így hangzik e történet, de ma, amikor az „igazi barátság” kérdésére választ kerestem magamból a ludastelepi ifi-találkozón, akkor ez jutott eszembe. A barát az, aki – indítottam volna lendületes mondatomat, hogy valami nagyot (és paposat?) mondjak, de a kiscsoportba szerveződött fiatalok sokféle válaszát hallgatva megtorpant bennem a szó. Inkább nem folytattam. Úgy éreztem, kinek-kinek más-mást jelent a barátság. Egy közös dolgot kivéve: biztos, hogy létezik akárcsak az elefánt a fenti példában… Tehát van igazi barátság, nemcsak a Kali Tünde tiszteletes asszony által tartott áhítat alapigéjében, (1Sám. 18:1-5) hanem manapság is. Azért jó volt a Dávid és Jonatán vallásórás korunk óta hallott és ismert barátságának történetét újra hallani, hiszen ezek a találkozók mind ilyen, vagy ehhez hasonló barátságok kialakulására alkalmas lehetőségek. Persze, mi – alsó-marosmenti lelkipásztorok örülnénk, ha mindenekelőtt „függőleges” barátságok szövődnének e szinte másfél éve működő rendszeres alkalmakon, de látjuk és tudjuk, hogy igazi, új barátok is vannak már közöttünk. ”Miért vagytok ma itt?” – kezdő mondatát így fogalmazta meg a házigazda tiszteletes-asszony. Oka persze mindenkinek volt. Ha nem is mindig és kimondottan „mennyei” okok ezek, azért mindannyian színből-szívből – de ott voltunk. Reménységgel. A „Reménységgel”, akarom mondani, akik ma létszámukban teljesen szolgáltak immár megszokott, de mindig színvonalas és kedvelt előadásukkal. 112-en voltunk a Ludas - Andrássy - telepi templomban, miközben a gyülekezet tagjai és ifjai készítették számunkra az Erdélyi Magyar Néppárt támogatásával bőségesre terített asztalokat a parókiakertben. A sült kolbász és virsli, tea és sütemények mellett könnyen barátkozik az ember… és a pillanat sem száll el nyomtalanul. A tíz gyülekezetből érkező fiatalok között egy Indiai vendég is jelen volt „Goa” tartományból, mely India legkisebb állama. Angol bemutatkozó beszédében arról tett bizonyságot, hogy azonos hite alapján a távoli kultúrák és nyelvek fiaival is – velünk – közösségben érzi magát. Emlékeket hoztunk ismét, melyeket nem számlálhat meg a héten házunkba bekopogó számláló-biztos, miközben a népszámlálás folyik országunkban. A templompadokon ott a szórólap: „Minden Magyar Számít!” Igen. Éreztem, hogy jó lenne megmaradni. Van rá esély, hiszen Illés idejében is volt, amikor a próféta ezt már remélni sem merte. Mármint azt, hogy van még hétezer ember Izraelben, aki nem hajtott térdet a Baálnak. Én remélem, hogy leszünk. Mint Isten gyermekei, mint reformátusok, és mint magyarok. Voltunk – Vagyunk – Leszünk – olvasom a szórólapon. Ha hiszünk – teszem hozzá magamban, miközben tudom, kiben kell(ene) hinni ehhez... Míg a Reménység dalaitól megválni nem tudó fiatalok visszamentek énekelni a templomba, sétálni indultam. A Ludastelepi Napokon, néhány hónapja emberseregtől zajos iskola-udvar most teljesen sötét és csendes. Gyerekkori szerelmek búvóhelyét idéző októbervégi este. A diófalevél kesernyés füstjével együtt szállt el nyár és lassan télbe hajlik a késő ősz is. Az élet azonban ott lapul majd a hó alatt, míg újra jön a kikelet. Remélem, hogy ezek az alkalmak is – „voltak, vannak és lesznek” továbbra is, hiszen ma is jó volt együtt lenni. November 20-ára Kutyfalva a tervezett helyszín. A jakabi feltételek mellett, persze. Várunk. Sursa: www.Reformatus.ro Contor Accesări: 2746, Ultimul acces: 2026-10-26 15:03:19
|
Timp total: 0.04s...
[]:1
