© 2005-2026 BISERICI.org
© 2005-2026 BISERICI.org
Timp stanga: 0.03s...
A gyerekek meg kell tanuljanak adni[2011-10-25][Maghiară]Tóth Anna református lelkész, a Diakónia Keresztyén Alapítvány otthoni beteggondozó szolgálatának háromszéki vezetője, a hét-éves Orsolya és a 11 éves Apor édesanyja. Munkájában maximalista, otthonszerető, megbocsátó.– Nagy kihívás számunkra ez az év, új helyzet, a kislányom elsős lett, a nagyfiam pedig ötödikes, ezért mind a ketten nagyobb odafigyelést igényelnek. Eddig négykor végeztek a gyerekek, napköziből, délutáni iskolából kész leckével vettük el őket, szabad volt a délutánunk az otthoni házimunkára, a játékra. Most Aporral délután otthon kell tanulni – meséli Tóth Anna. Elismeri, hogy a fegyelmezés nem az erőssége, de úgy véli, az apai szigort és az anyai gyengédséget is meg kell tapasztalni a gyerekeknek. – A férjem sokkal hatékonyabban fegyelmez, én nagyon könnyen levehető vagyok a lábamról, a gyerekek ezt érzik is, másképp hallgatnak az én felkérésemre vagy utasításomra, mint az apjukéra. Szerintem ez így van jól, más az apai és az anyai szeretet. Az apai szeretet eredményt vár, az anyai megbocsátó szeretet, és mind a kettő kell a gyereknek. Én nem vagyok hatékony a számonkérésben vagy a következetességben. Van, amikor ebbe belefáradok, elveszítem a türelmem, és kiborul a bili, de ez ritkán fordul elő – részletezi a lelkésznő. Az édesapa számítógépes szakember, a gyerekek azonban csak hétvégén ülhetnek a gép elé. – Ez nálunk nagyon szigorú szabályok szerint működik, mert a gyereknek nincs időérzéke, amikor bekapcsolja a gépet. Többféle módszert kipróbáltunk, Apor felhúzta az órát, ami 40 perc múlva csengetett, de egyszerűen nem hitte el, hogy már ennyi ideje internetezik. A szünidőben nem vagyunk szigorúak, de hétközben nincsen televíziózás és számítógépezés, hétvégén szabad megnézni a kedvenc műsort, sorozatot, forma 1-et vagy Minimaxot. Azért döntöttünk így, mert azt szeretnénk, hogy hétközben pihenjenek a gyerekek, legyen megfelelő idejük a tanulásra és az azt követő lazításra, játszásra. Ez közös döntés volt, az apjuk elmondta, a gyerekek pedig egyből elfogadták – meséli az édesanya. Az osztályzat nem annyira fontos, inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy amit megtanulnak a gyerekek, azt értsék is meg. – Apornak a román tanulásban kell besegíteni, de Orsival is elismételjük otthon a román szavakat. Az angol könnyebb, mert zenében és számítógépen is gyakorolható. A gyerekeink könnyen tanulnak, és meg is erősítem bennük ezt. Elmondom nekik, hogy figyeljenek oda, mert ezt ők tudják, csak ne siessenek, fuseráljanak – teszi hozzá. A családban az édesanya munkájából adódóan sokat beszélgetnek az empátiáról, igyekeznek erősíteni a gyerekekben a felelősségtudatot. – Tudatosítjuk bennük, hogy vannak feladataik, bevonjuk őket a ház körüli munkába is. Próbáljuk megtanítani nekik az ajándékozás örömét, hogy tudjanak adni abból, ami nekik van, és amire már nincs szükségük. Amíg tömbházban laktunk, sokszor voltunk szemtanúi, hogy a cigányasszony, maga mellett a gyerekével, a szemetünkben turkált, és kiszedte belőle a még használható dolgokat. A családunkban sokszor elhangzik, hogy az ételt, a kenyeret meg kell becsülni, hogy ez nem magától van, ezért meg kell dolgozni. Majd ott a zsebpénz–probléma. Az iskolában vannak, akik naponta a büfében vásárolnak. Én próbálom elmagyarázni a gyerekeimnek, hogy mennyivel egészségesebb az a tízórai, amit otthon készítünk el, a fogyasztói termékekhez képest mitől finomabb a tata által megfüstölt kolbász. A mozgás, az egészséges életmód is fontos számunkra. A férjem túrázik, biciklizik, és mi igyekszünk felzárkózni mellé, sokat kirándulunk, bringázunk. Szeretünk együtt lenni. Sursa: www.Reformatus.ro Contor Accesări: 986, Ultimul acces: 2026-10-26 16:21:55
|
Timp total: 0.04s...
[]:1
